Oblivion

2013 a sci-fi éve, ezzel kár is lenne vitába szállni. Ugyan még nem vagyunk benn nyakig a blockbuster szezonban, de kezdésnek az Oblivion érkezett meg köreinkbe.

2077. Hat évtizeddel ezelőtt idegen lények célpontjává vált a Föld. Az emberiség minden bevetett, még az atomot is, ennek következménye pedig az lett, hogy bár a háborút megnyerték, de a Földet elvesztették. Az emberiség azóta a Titánra menekült. A kihalt Földön tengeti mindennapjait Jack Harper és társa, Victoria, akik a megmaradt energiaforrások összegyűjtését felügyelik. Már csak két hét van vissza a küldetésből. Jacknek különös álmai vannak, egyik nap pedig egy még különösebb dologra bukkan...

Ennyi. Többet nem kell tudnod a történetről. Amit viszont érdemes tudnod, hogy az Oblivion egy közel sem hétköznapi élményt ígér. Cselekménye, alapkoncepciója után a science fiction-rajongó emberkék mind a tíz ujjukat megnyalhatják. Én is így voltam vele, nem tagadom, de sajnos azt sem, hogy mindemellett borzasztóan rosszul van elmesélve. Hiába egy gigantikus élmény az Oblivion, sajnos hemzseg a kliséktől.

Ez az, amely miatt nem tudom maradéktalanul szeretni a filmet, mivel mindenféle sablonnal teletűzdelt hatásvadász elemektől fuldoklik. Hiába van közben olyan látvány, amelytől leteszed a hajad, hiába jön le a vászonról minden egyes beleköltött cent, és hiába próbál beszippantani a történet. Közben mégis... tombolnak a hollywoodi kötelező elemek. És nem csak ez az egyetlen baj: eleinte azt hisszük, minden rendben, de amikor már egy óra elteltével sem vagyunk képesek azonosulni a szereplőkkel, mert annyira kétdimenziósra lettek megírva, az szintén egy újabb baklövés. Nagy kár érte. Ha ez nem lenne elég, akkor sajnos egy igazi giccses befejezést is kapunk az arcunkba. Olyan dolgokba én már nem megyek bele, hogy a lepusztult világ bemutatása konkrétan a lepusztult Amerika bemutatása. Biztos lesz, akinek ez is zavaró lehet, de hát az Álomgyár már csak ilyen. Amerikán kívül nincs élet.

Joseph Kosinski néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, jócskán megosztva a véleményeket a sokat vitatott Tron-folytatással. Azt azért érdemes leszögezni, hogy Kosinski úrnak van jövője a sci-fi terén, szóval várjuk a következő, nem-Tron filmet tőle. Bebizonyította, hogy ez az ő műfaja, mert igen csak otthonosan mozog benn, csak éppen még van kevés kis csiszolni való azon, amit csinál. Kicsit most felemásan írok, mert egyik sorban ódákat zengek, a másikban meg oltom a filmet, de hát ez van. Olyan felemás érzéseim vannak, hogy nem is tudom, mikor haragudtam ennyire ilyen könnyen kikerülhető gikszerek miatt.

Még szerencse, hogy a színészekkel nem lőttek mellé. Rosszat senkire sem tudnék mondani, Morgan Freeman is hatásos volt, azonban Tom Cruise, mint főszereplő újfent bebizonyította, hogy nincs leáldozóban a csillaga, egyszerűen tökéletes, amit a vásznon művel.

És végül...

Minden hibája ellenére egy baromi jó kezdés volt a "sci-fi évének". Valamivel jobbra számítottam, de nem tudok kifejezetten haragudni rá. Az Oblivion egy nagyon egyedi élmény, amelyet néhány nem túl egyedi potyautas hiba rondít csak el néhol. Szerencsére az előzetes sem sikerült annyira spoileresre, hogy ne lepődjünk már meg semmin, csak egy bizonyos pontig mesélte el a filmet, és ez szintén jó pont. Nálam ez így 7/10.