Savages

Oliver Stone-nak szerencséje volt, hogy jó alapanyagból dolgozhatott, de a Savages-t nézve megmernék esküdni, hogy Don Winslow regényét nem sorolja kedvenc könyvei közé...

Na jó, lehet ezt így erős túlzás volt kijelenteni, és csak a finálé abszolút de nem regényhű befejezése miatt bosszankodom még mindig, mert ott aztán Stone megmutatta, mi is az az alkotói szabadság, hiszen olyan szinten fordított egyet a végkifejleten, amely miatt a könyv rajongói joggal lesznek dühösek. Bár valójában nem értem, kinek akart ezzel megfelelni, elvégre a Savages szinte végig nyers mozi, amelyhez pont az a befejezés illett volna, ami... így azonban mintha Stone kétfajta célközönségnek próbált volna megfelelni. Azt azonban elfelejtette, hogy akinek az első két óra nem nyerte el a tetszését, annak már mutathat bármit az utolsó tíz percben.

A történet főhőse Ben és Chon, a két drogtermesztő, a világ legjobb marihuanáért felelős fiatal páros. Bár merő ellentétei egymásnak - a labilis idegzetű iraki veterán és a buddhista misszionárius -, mégis legjobb barátok, üzleti partnerek, és még a barátnőjükön is megosztoznak. Így, hárman tengetik mindennapjaikat Kaliforniában, élnek, mint hal a vízben. Azonban a Baja kartell szemet vet a bizniszükre, maguk alá kívánják vonni a srácokat. Ők természetesen nem adják el magukat, még azután sem, hogy a kartell egy nekik címzett lefejezős videóval próbálta nyomatékosítani szándékait. Mivel ez sem volt elég, így elrabolják a csajt, akiért a srácok az életüket adnák, de ők inkább azon lesznek, hogy kiszabadítsák a lányt.

Noha hosszú filmről beszélünk, mégis kicsit hiányolok ezt-azt a regényből, amelyekkel tovább lehetett volna színesíteni a Savages-t. Egye fene, most már úgyis mindegy. Bár Oliver Stone legutóbb a teljesen felesleges Tőzsdecápák folytatással okozott némi csalódást, kicsit félve ültem le következő filmjéhez, de a Savages rendezés terén teljesen rendben van. Ahogy a könyv is egy naturalista erőszakkal telepakolt bosszútörténet, úgy ezt a vásznon is sikerült visszaadni, amiért igen csak hálásak lehetünk. Nem volt spórolás a művérrel, de az erőszak nem csak tettekben, sokszor szavakban nyilvánul meg.

A kasztingért pedig csak összetehetjük a két kezünket, mert nem akármilyen gárdát varázsolt össze nekünk Stone. Bár a "nagy öregeket" meghagyta mellékszereplőnek, azért a fiatalabb színészek terén sem panaszkodhatunk: bár Blake Lively számomra elég gyengén játszott, bár lehet, hogy erről főleg a karaktere tehet, viszont Aaron Johnson és Taylor Kitsch tényleg odatették magukat. A kartell fejét, Elenát Salma Hayek formálja meg, azonban a két legnagyszerűbb alakítást John Travoltának és Benicio Del Torónak köszönhetjük. Travolta egy kissé ripacs, korrupt DEA ügynök, míg Del Toro nem más, mint Lado, aki Elena jobb keze, egy ízig-vérig kegyetlen figura. Pontosan olyan karakter, amilyen Del Torónak akármikor eltudunk képzelni, puszta jelenlétével képes feszültséget teremteni, hát még amikor kertész barátival megjelenik "lenyírni a füvet", te már tudod, hogy nem véletlenül van láncfűrész a furgon hátulján.

És végül...

Simán megértem azt a réteget, akiknek nem jött be a film, de engem elkapott, hiába a borzasztóra kreált befejezés, és, hogy pontosan tudtam, mi fog történni, nálam a Savages betalált. Külön pirospont jár néhány képi megoldásért, nem mellesleg az operatőri munka is kiváló, na és a soundtrack... Végszónak annyit, hogy Stone bár megmutatta a regény sava-borsát, csak hát az a befejezés. 8/10.