Skyfall

Hogy tényleg a Skyfall lett-e a valaha volt legjobb Bond-film, azt csak és kizárólag szubjektíven lehet véleményezni, én konkrétan ki sem merném ezt jelenteni, de tény, hogy a modern kori 007-es sztorik közül abszolút ez viszi a pálmát. Minden elismerésem Sam Mendes-é.

Sablonos, nem sablonos, de egy ellopott ügynöklista körül van gebasz, amit Bondnak nem sikerül visszaszerezni, sőt, olyannyira balul sül el az akció, hogy M. hibájából még halottnak is nyilvánítják. De a 007-es mindeközben egy távoli, ismeretlen helyen piál és csajozik, megfáradva, megrökönyödve, őrlödve saját magában. Egészen addig, amíg az ügynökség központját támadás nem éri Angliában, M. is életveszélyben van, így a szuper ügynök visszatér, hogy kézre kerítse azt, aki valami miatt nagyon haragszik főnökére.

A Skyfall esetében bizony joggal kijelenthetjük, hogy alapos vérfrissítés történt. Ha azt hitted, hogy ez egy kiégett fransische, akkor tévedsz, hiszen 50 év ide vagy oda, még mindig van új a nap alatt, erre pedig ez az epizód tökéletes bizonyíték. Bár nem, vagy csak halványan idéz vérbeli Bond-hangulatot (maximum csak utalgat rá, méghozzá remekül), de a film úgy konkrétan egyetlen jelenetet leszámítva szinte végig pörög, nem fullad ki, miközben csodaszép tájakra kalauzol el minket, nem spórolva néhány fordulattal sem, főleg a végén.

Mindezek tetejében itt van Javier Bardem, aki annak idején a No Country for Old Men esetében is bebizonyította, hogy tud ő gonoszkodni, méghozzá nem is kicsit. Noha Silva karaktere közel sem egy Anton Chigurh, sokkal ripacsabb annál, de le a kalappal előtte, hogy sikerült olyan mértékű szellemiséggel megtöltenie a karaktert, hogy más színész esetében ez sajnos a porba hullott volna. Jelenetei a film legemlékezetesebb pillanatai közé tartoznak, főleg a belépése. Nem túlzok, ha valamicskét Ledger Jokere ugrik be néhányszor az embernek, elvégre Silva is piperkőc rendesen, és tele van tervekkel, még ha ezt nem is köti az orrunkra, de sikerül meglepetéseket okoznia. A lehető legjobb választás volt.

Sajnos azonban a Skyfall sem mentes néhány fizikai képtelenségtől, amiket még el is néznénk, de egypár logikai bukkanó is becsúszott sajna, modern kori akciófilm létére pedig vannak high-tech kütyük is, na persze ahogy Q is mondja, robbanó tollra nem kell számítani, olyannal már nem foglalkozunk. Szerencsére tényleg csak olyan hibákon csúszott el a Skyfall, amiket minden más kortárs filmben is fellelhetünk, így még el is nézhető, filmfüggőség ide vagy oda, hiába szúrja ki a szemünket minden apróbb bökkenő.

Tényleg egy élmény volt a 140 perces hossza ellenére is, néhány unalmasabb momentum csúszott be csak szerencsére. Bár Craig-et közel sem tartom egy tökéletes Bondnak, de még kétszer biztosan ő lesz 007. Ezt a mércét tuti nehéz lesz megütni legközelebb. 50 év ide vagy oda, a Skyfall bebizonyította, hogy van még a sorozat tarsolyában potenciál, elég csak az utolsó percekre gondolni, és máris néznénk egy folytatást... na de ezt majd meglátjátok, ha eddig nem tettétek meg. Régi és új Bond-rajongóknak is ajánlott. 8/10.