Killer Joe

Chrisnek nagy tartozása van egy alvilági figura felé, így villámgyorsan pénzhez kell jutnia. Kapóra jön apjával és annak új feleségével kollektíven utált anyja, akinek szép kis életbiztosítása van... Így kerül a képbe a helyi nyomozó, Killer Joe, aki másodállásban bérgyilkolászik. A pénzt előre kéri, vagy ha ez nem megoldható, akkor valamiféle zálogot, ami jelen esetben Chris kishúga.

A Killer Joe valójában egy nagyon lassú lefolyású, mondhatni perverz thriller, amelyre finoman elhintettek néhány fekete komédiába illő humor morzsát, csak, hogy teljes legyen a kép. Sajnos a végeredmény azonban hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen akármennyire is igyekszik, nem tud olyan jó film lenni, hogy teljesítse a saját feltételeit. Még akkor sem, ha a klasszikus, 1973-as Ördögűző rendezője követt el. Bizony. A film ugyanis meglehetősen lassú, amivel nem is lenne különösebb probléma, csak ezzel teremt néhány üresjáratot, ahelyett, hogy mondjuk a feszültséget fokozná. Kimondom: sokszor unatkoztam.

Nem, nem az aberrált részével volt bajom. Elvégre az American Psycho nagy kedvencem. Azért hoztam fel pont ezt példának, mert a film végén, annál a bizonyos KFC-csirkés jelenetnél (nem lövöm le, majd meglátjátok) az ugrott be, hogy a körvonalazódó AP-remake kapcsán Matthew McConaughey akár még tuti befutó is lehetne. Killer Joe ugyanis egy kicsit Patrick Bateman, ami sajátos hajlamait illeti, nem mellesleg puszta jelenlétével atmoszférát varázsol maga köré. Gondolom itt nem is kell ragoznom, lejöhetett, hogy McConaughey mennyire kiválót alakított. Valójában ő viszi el a filmet, pedig címszereplő ide vagy oda, mégsem ő a központi személyiség. Emile Hirsch szintén jó volt, de azt hiszem a második név a ranglistán Thomas Haden Church, aki olyan szinten buta, hogy az már vicces, de tényleg.

Az azonos című színdarab alapján készült film bár tartogat néhány meglepetést, és voltaképp hiteles képet fest egy romlott társadalomról - ezen belül pedig egy matt hülye közegről is - de megnyugtatok mindenkit: itt senki sem kedvelhető, nincsenek pozitív figurák, jellemfejlődések meg aztán főleg kizárva. Ellenben sok más filmmel ellentétben itt pont a finálé része az, amikor is összekapja magát a cselekmény, ott már tényleg tapintható feszültséggel sikerült felruházni a filmet. Kár, hogy ezt a patront nem szépen sorban, hanem csak egyszer lőtték el.

És végül...

Nekem nem talált be annyira, mint számítottam rá, ugyanis eléggé vártam már, de sajnos kopp lett a vége. Na jó, annyira nem, de nem nézném újra szerintem, hiába a jó színészi alakítások, hiába nem szar a történet, de az elmesélésen lehetett volna mit csiszolni, a tempón meg pláne. Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, akkor az valami olyasmi lenne, hogy 'olyan film ez, amelyben egy idő után már abszolút nem érdekelt a szereplők sorsa'. 6/10.