2012. március 4.

Barney és a nők (Barney's Version)

| | Leave a Comment
Barney Panofsky nem az a fajta fickó, akinek olyan nagy szerencséje lenne a nőkkel. De mit is várunk egy olyan embertől, aki első feleségét csak a terhesség miatt vette el, később pedig második házasságának lagziján fogja magát és egész egyszerűen meglép egy másik nő miatt?

Barney azonban minden ballépése és kissé hedonista felfogása ellenére is az egyik legszimpatikusabb karakter, akit az elmúlt időben filmvásznon láthattunk. Erről úgy kilencven százalékban Paul Giamatti felejthetetlen játéka és végtelenül rokonszenves kisugárzása tehet. Láttam már jó sok filmben, de szerintem nyugodt szívvel kijelenthető, hogy itt volt a legerőteljesebb, vagy csak szimplán a legjobb az alakítása mind közül. Szerintem.

Valahogy így néz ki egy romantikus dramedy, ahol a mindhárom összetevő tökéletes módon illeszkedik a többi mellé, életszerűen, cseppet sem túlzásokba esve. A több, mint két órás játékidőben egy lecsiszolt, több évtizedet átívelő tökéletes jellemrajz bontakozik ki a szemünk láttára egy emberről, aki nem találja a helyét, keresi a boldogságot, ha ehhez még egy vonat után is kell rohannia, vagy éppen háromszor nősülnie.

A Barney's Version másik nagy mozgatórugója a nagyszerűen megírt karakterek. Itt lehet éltetni Mordecai Richlert, akinek a regényéből adaptálták, de Michael Konyvest forgatókönyvírót is csak dicsérni lehet, aki ahhoz képest, hogy eddig csak amolyan Tűzsárkány Birodalma szintű tévéfilmek szkriptjéért volt felelős, most tényleg nagyon odatette magát, és egy másik oldaláról mutatkozott meg. A megöregített karakterek külsejéről pedig csak annyit, hogy bebizonyosodott, nem kell a maszkmestereknek sem agyondolgozni magukat, elég csak simán kreatívnak lenni. De aki látta a filmet, az tudja, miről beszélek.

Mellékszereplők terén szintén erős a film. Giamatti mellett például Rosamound Pike az, aki említésre méltó, mint Barney harmadik felesége. Ezen felül hősünk apja, akihez a komikus elemek valamint beszólások jelentős része fűződik: Dustin Hoffman kelti életre az öreget, okozva ezzel jócskán felejthetetlen pillanatokat.

Nem kell bedőlni, hogy sok helyen vígjátékként titulálják a filmet. Bár volt nem egy pillanat, amin felnevettem, vagy csak elmosolyodtam, de legalább ugyanilyen arányban meg is tudja hatni az embert.  Aki hajlamos néhány könnycseppre, az zsebkendőket is készítsen elő, mert a film legvégére garantáltan nem ússza meg szárazon. Nálam ez 8/10, meg talán egy fél. Csak sajnálni tudom, hogy nem fért bele a tavalyi repertoárba részemről, mert simán bejutott volna az év végi listámba. Az első ötbe biztosan.

Paul Giamatti pedig joggal vitte haza tavaly a Golden Globe szobrocskát.

0 Comments:

Megjegyzés küldése

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet