Lone Survivor [2013]

Hazafias, hatásvadász zenei aláfestésre edzenek az amerikai katonák. Miután pár percig ezen képsorokon ámulhatunk és bámulhatunk, milyen kitartó emberkékkel van dolgunk, a kép elsötétül, és megjelenik a felirat: Based on true story.

Egy SEAL Team 10 csapat azt a feladatot kapja, hogy intézzenek el egy Ahmad Shahd nevű tálib vezetőt. Borostás barátaink neki is vágnak a küldetésnek, a helyszínre érkezve azonban szar kerül a palacsintába, majd tűzharcba keverednek. Lényegében a film itt talál magára igazán.

Tudtam, hogy elfog jönni ez a pillanat, csak bevallom, eddig a pontig mélységesen tudtam unatkozni. Hiszen ha már több katonás filmet láttál, akkor a felvezetés inkább csak unalmas képsorokat tartogat számodra. Na de ahogy elkezdik szórni a golyókat, máris beindul a gépezet, mondhatni nincs megállás, tényleg egy viszonylag élvezhető filmmel állunk szemben: igazi fegyverpornó.

Ennek ellenére még így sem tudtam annyira szeretni a filmet. Kezdve azzal, hogy túl hosszú. Ha két óra helyett mondjuk kilencven percben mesélik el mindezt, akkor ez lett volna a közelmúlt legjobb golyószórós mozija, de így nem lett.

A másik dolog, hogy bár a film második fele élvezhető, de mégis: ezzel a címmel, hogy Lone Survivor, már jóformán meg sem kell nézned a filmet, úgyis tudod mi lesz a vége. Így hiába pörkölnek oda teljes gőzzel, az már a film tizedik percében leesik, hogy a főszereplő Mark Wahlberg lesz a Lone Survivor (és akkor még nem láttad a posztert). Számomra így minden fajta izgalom idővel elszállt, mint egy lufi. Azért azt hozzá kell tenni, hogy nem akármilyen színészekkel dolgoztak: Marky Mark, Taylor Kitsch, Ben Foster, Emile Hirsch, Eric Bana.

Természetesen a film végére is megkapjuk a hatásvadász képsorokat, hogy a mimózább lelkűek megkönnyezzenek. Belegondolva tényleg rohadt nagy mázlija volt Marcus Luttrellnek, amiből lehetett volna egy sokkal jobb filmet is csinálni: valamivel rövidebbet, kevesebb szájbarágással a hősiességről. Igazi egypatronos film: 6/10.