kritika: Machete Kills

Taco time! Robert Rodriguez gondolt egy nagyot néhány éve, most gondolt kétszer akkorát. Ennek eredménye a Machete Kills lényegében ugyanaz, mint az első rész, csak mindenből többet, mindenből elszálltabbat, hadd fogja a fejét a kedves néző.

Ha az első Machete-filmben kiakadtál dolgokon - a szó negatív értelmében - akkor ezt meg se nézd. Ha az pont az abszurd túlzások miatt tetszett, akkor ezt imádni fogod. Hiába van nekünk itt Carlos "Charlie Sheen" Estevez, Antonio Banderas, Sofia Vergara, de még Mel Gibson is, a sztárparádé nem tudja megmenteni a filmet, ráadásul még az is kiderül, hogy Lady Gaga nem filmekbe való.

A faék egyszerűségű történet szerint Machete azt a feladatot kapja az amerikai elnöktől, hogy el kell kapnia egy mexikói drogkartell fejét, aki rakétákkal fenyegeti az Államokat. A mindenre elszánt, összeráncolt szemöldökű, golyóálló vénember pedig el is indul, hogy rendet rakjon.

Vannak itt kérem cifrábbnál cifrább halálesetek, Sofia Vergara a forgótáras melltartójával, fröccsenő vér, belsőségek, minden, amit akartok, vagy épp nem. A két valamire való alakítás a többszörös személyiségű Demian Birch, valamint az elnököt megformáló Charlie Sheen nevéhez fűződik, bár Mel Gibsonnal sem volt semmi baj, mint fő-fő gonosz.

És ha azt hiszed, ennél elszálltabb, agyatlan öldöklést nem láthatsz mozivásznon, akkor készülj fel, hogy a film végén felvezetik a harmadik részt, amiről mind tudjuk, hol fog játszódni... Értékelni ezt most azonban nem tudom. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt mondjuk ki: egy nagy baromság. Mindenki döntse el, érdekli-e.